A Mi történetünk
A mi kálváriánk 2011 októberében kezdődött, amikor a nagyobbik fiamat(Mátét),aki ekkor tizenkettedikes szakközépiskolás volt elgázolta Debrecenben egy autó.
Egy őszi este koncertről hazafelé jövet a szabályosan közlekedő fiamat a gyalogátkelőhelyen, egy utasait szállító taxis elütötte.
Az eszméletlenül a saját hányásában fekvő gyermekemhez kiérkező mentő rögtön alkoholos és drogos befolyásoltságra gyanakodván vérvizsgálatnak vetették alá. Minden eredmény negatív lett (drog, nikotin, gyógyszer stb…), kivéve az alkoholt, mivel azt a rendezvényen kismértékben fogyasztott. Persze Mátéról azt tudni kell, hogy mindamellett, hogy nagyon jó tanuló gyerek, rendkívül törvénytisztelő és felelősségteljes fiatal, ezért esett rosszul, hogy az első feltételezés az volt, hogy egy drogos részeg huligánnal van dolguk.
Mi persze az igazak álmát aludtuk a férjemmel, amikor a rendőrök becsengettek és értesítettek a borzalomról. Rohantunk be a kórházba, de a látvány, ami minket fogadott az enyhén szólva is sokkoló volt, és aggodalmunkat csak fokozta az orvossal való beszélgetésünk, ami sajnos semmi jóval nem kecsegtetett. Látva kétségbeesésünket beengedtek néhány percre az intenzívre, de fájdalmamat csak tovább fokozta, hogy az én drága fiam csak magatehetetlenül feküdt, félrebeszélt és idegenként tekintett rám, az édesanyjára. Az orvosok agyműtétre készültek, de szerencsére a vizsgálati eredmények nem tették indokolttá, hogy egy ilyen komoly és kicsit sem veszélytelen beavatkozást hajtsanak végre, így hál´ istennek nem került rá sor. Pár nap után, levitték a „kis intenzívre”, mert életfunkciói stabilak voltak, persze mivel állapota nem javult, ott szintén felügyelet alatt tartották. Nyolc nap múlva végre hazaengedték, aminek természetesen nagyon örültünk még akkor is, ha napi 20 órát aludt, pelenkázni kellett, és nem lehetett felügyelet nélkül hagyni mert a lakásban való közlekedés is problémát okozott.
A kórházi zárójelentés nyolc napon belül gyógyuló sérülésről szólt, amit mai napig sem értek, hiszen hol van a Máté sérülése egy csonttöréshez (ami viszont 8 napon túl gyógyuló). Én ez idő alatt felfogadtam az első ügyvédnőnket, aki mondott egy „tisztességes” összeget amit én, bár sokalltam, de elfogadtam. Az viszont csak később derült ki, hogy tárgyalásonként ez újabb 60-80ezer forintba fog kerülni. Még 2-3 alkalommal azt is kifizettem, csak a végeredménnyel voltam elégedetlen, mert a pénzünk egyre fogyott, az eredmény viszont elmaradt. Mire az ügy lezárult kifizettem kb. 300e.Ft-ot, ami anno 2011-ben igencsak megterhelte a családi kasszát és még a taxist is felmentették, nem találták hibásnak. Ez volt az a pont, amikor az első ügyvédnőnktől, nem túl kedvesen, búcsút vettünk. Egyetlen érdeme az volt, hogy a 8 napon túl gyógyuló sérülté nyilvánítást orvos szakértői vizsgálatokkal elérte. Persze ezért a pénzért ettől sokkal jobb eredményre számítottam. A taxisnak az ügyvédje, sokkal hatékonyabb volt, mint a mienk, így ő pár hibaponttal és 40e. Ft-os büntetéssel megúszta az esetet. A biztosító pedig közölte, hogy mivel a taxis nem hibás ezért nem fizet kártérítést.
Miután Máté egy hónap lábadozás után visszatért az iskolába, az eredményein látszott, hogy nem a régi a teljesítménye. A kis agy sérült, ami a rövid távú memóriáért felelős, így a korábban éles eszű, jó tanuló gyermekemnek komoly problémát okozott, még egy verstanulás is.
Az osztályfőnök és az igazgató javaslatára nem jelentkezett egyetemre, mert bár a jegyei alapján felvételt nyerhetett volna, de a megterhelés miatt még nem állt készen.
Közbe jártunk rendszeresen pszichológushoz és nevelési tanácsadóba is, így az érettségire plusz időt kapott a sérülése miatt.Az iskola mindenben támogatta és segítette őt, ezért külön köszönet a Vegyipari Szakközépiskola Pedagógusainak.
Máté ezért maradt még 1 évig technikumon, majd miután elvégezte, jelentkezett az egyetemre vegyésznek, ahová felvételt nyert. Bár a 3 évet 4 év alatt tudta elvégezni, de ennek is nagyon örülünk, és boldogok vagyunk, hogy csodával határos módon, felépült a balesetből, bár kisebb problémái még azóta is vannak (fejfájás, térdfájás, ingerültség, autóvezetéstől való félelem).
Az első ügyvédnővel párhuzamosan felvettem a kapcsolatot az Európai Kártérítési Ügyintéző Központtal (EUKK) is, akit egy ismerős ajánlott. Ők szintén semmilyen eredményt nem tudtak elérni, mivel nem volt vétkes az autós. A rossz döntéseim miatt el kellett fogadnom, hogy a taxi sofőrjét felmentették, aki a mai napig aktív résztvevője a közlekedésnek, de bele kell nyugodnom, hogy az ítélet jogerős és lezárult az ügy.
A biztosító elutasításába viszont nem nyugodtam bele, mert a baleset megtörtént és rengeteg plusz költség merült fel, amit a családi költségvetés már nem bírt el. (ügyvéd, pszichológus, gyógyszerek, személyes tárgyak, amik a baleset után használhatatlanná váltak: szemüveg, telefon, óra, bőrkabát, stb..).
Egy kis szerencse és a véletlen folytán kerültem kapcsolatba a második ügyvédnőnkkel, aki hamarosan látványos eredményt ért el. A biztosító 2 millió Ft összegű kártérítést ajánlott fel első körben.
Újabb tárgyalások után hamarosan végleg lezárult az ügyünk, bár meg nem történté nem tudjuk tenni az esetet, de legalább kis kárpótlás ez a pénz azért a sok szenvedésért, amin keresztül mentünk.
Önnek pedig legyen jó példa arra, hogy kitartással, megfelelő, hozzáértő szakemberekkel el tudjuk kerülni a hibákat és el tudjuk érni céljainkat. Ebben tudok én segíteni Önnek, hogy a már reménytelennek hitt esetből kihozzuk a lehető legtöbbet és legjobbat.